A szarvasgomba termesztése

A szarvasgombák szimbionta gombák, főként lombos fák (tölgyek, hársak, mogyorók) gyökerével kapcsoltan élnek, elősegítve a gazdanövény tápanyagfelvételét. Ugyan a hazai szarvasgomba termés szinte 100%-ban természetes élőhelyekről – erdőkből – származik, már léteznek itthon is termő szarvasgomba ültetvények.
A szarvasgomba termesztésekor tulajdonképpen olyan facsemetéket ültetünk el a gomba számára megfelelő, főként meszes, magas humusztartalmú, jó vízgazdálkodású talajba, amelynek a gyökerén már megtelepedett a gomba. Ezután a szarvasgomba fonalai lassú növekedésnek indulnak, az ültetés után 4-8 évvel jelennek meg az első termőtestek.
Az ültetvényen betanított kutyával érdemes a gombát keresni, mert az nem túrja fel a talajt és csak az érett, illatos gombát jelzi nekünk, melyet aztán a piacon 25 000-75 000 forintos kilónkénti áron lehet eladni.

  • szarvasgomba-termesztes0
  • szarvasgomba-termesztes1
  • szarvasgomba-termesztes2
  • szarvasgomba-termesztes2a
  • szarvasgomba-termesztes3
  • szarvasgomba-termesztes4
  • szarvasgomba-termesztes5
  • szarvasgomba-termesztes10
  • szarvasgomba-termesztes6
  • szarvasgomba-termesztes7
  • szarvasgomba-termesztes12
  • szarvasgomba-termesztes8
  • szarvasgomba-termesztes9
  • szarvasgomba-termesztes11
  • szarvasgomba-termesztes13
  • A nyári szarvasgomba termesztéstechnológiája

    A technológia első lépése a megfelelő terület kiválasztása, ennek két fontos tényezője a terület orientációja és a talaj minősége. A faj megtalálja életfeltételeit mind a hegyvidékeken, mind az alföldi régiókban, azonban nehezen tűri a talaj kiszáradását. A nyári szarvasgomba számára főként a kötött, középkötött, magas humusztartalmú, változatos mészállapotú, közel semleges, gyengén bázikus kémhatású, agyagos talajok a legmegfelelőbbek. Mivel a szarvasgomba talajigénye jelentősen eltér a termesztett növényekétől, ezért a talaj alkalmasságát elengedhetetlen mintavétellel és –analízissel ellenőrizni.

    A leendő ültetvény korábbi hasznosítása sem mellékes a szarvasgomba termesztése szempontjából. Korábbi szőlő, gyümölcsös (kivéve mogyoróültetvény), szántóföld, legelő, parlag vagy ugar megfelelő, azonban ha a területen előzetesen erdő volt, az kedvezőtlen, hiszen nagy valószínűséggel a konkurens mikorrhizagombák továbbra is jelen lehetnek a talajban és a későbbiekben akadályozhatják a szarvasgomba fejlődését.

    A talaj előkészítése különböző mértékű lehet, gyeptörés mélyszántással, tárcsázás a sorokban vagy egyszerűen a terület növényzetének lekaszálása, majd ültetőgödrök ásása/fúrása. A minél kisebb mértékű talajbolygatás azért ajánlott, mert így kevésbé szárad ki a talaj felső rétege és a gyeptakaró – melyet később ajánlott célzottan telepíteni– is megmarad.

    A csemeték faja sem mellékes, célszerű a nyári szarvasgomba természetben is előforduló partnereit választani, mint például a csertölgy, a kocsányos tölgy, a kocsánytalan tölgy, a molyhos tölgy, a közönséges mogyoró, a törökmogyoró, a gyertyán, a feketefenyő, valamint a nagy és kislevelű hárs.
    A későbbi siker érdekében az a célszerű, ha kontrollált körülmények között inokulált, minősített mikorrhizált csemetét ültetünk el, hiszen így megkönnyítjük a gomba dolgát és megfelelő termőterületen nagyobb eséllyel teremhet az ültetvényünk. Léteznek extenzív módszerek is az ültetvény létrehozására, ilyenkor a makkot vagy az elültetni kívánt csemete gyökerét mártják bele a szarvasgomba-szuszpenzióba vagy szarvasgomba-szuszpenzióval öntözik be az elültetett csemetét. Ebben az esetben is lehet sikeres az ültetvény, azonban sokkal nagyobb a valószínűsége a konkurens gombák gyökérkolonizációjának és az ültetvény várhatóan később fog termőre fordulni, mint a mikorrhizált csemetékkel létrehozott szarvasgomba-kert esetén.

    A nyári szarvasgomba ültetvényen ajánlott hektáronként minimum 1500-2000 csemete elültetése, a kötés azonban változatos lehet: négyzetes (2m x 2m, 2,5m x 2,5m, stb.) vagy sövényszerű is (2m x 3m, 1m x 4m, stb). Cél a minél előbbi takarás elérése.

    Az ültetvény létrehozásakor nem árt néhány alapvető szabály betartása: ültetést csak fagymentes időben lehet végezni, kora tavasszal vagy ősszel. Az őszi ültetés előnyösebb lehet, ha el tudjuk kerülni a korai fagyokat, így a csemetének van ideje a tél előtt megerősödni. A tavaszi ültetés abban az esetben ajánlott, ha a tél az előző évben korán érkezett, valamint akkor, ha a területen rendelkezésre áll öntözési lehetőség.

    Az ültetvény telepítését követően gondot kell fordítanunk annak fenntartására is, ennek egyik legfontosabb eleme az öntözés. Bár a szarvasomba ültetvény nem olyan nagy vízigényű, mint például egy intenzív almaültetvény, a talaj nedvesen tartása elengedhetetlen a szarvasgomba fejlődéséhez. Ezt a nyári száraz időszakban 10-15 naponkénti öntözéssel érhetjük el (10-15 l/csemete). Az öntözés lehet telepített öntözőrendszerű (például csepegtető vagy könnyezőcsöves), ez drága, de kevésbé kézimunka-igényes, vagy mobil (öntözőcsővel, vízágyúval vagy vödörrel), mely meglehetősen sok élőmunkát igényel.
    A sorközök művelése történhet többszöri tárcsázással, esetleg egynyári vagy évelő növények (pl. gyógynövények) termesztésével, de jó megoldás a füvesítés is. Erre a legalkalmasabb a juhcsenkesz (Festuca ovina L.) vagy a vöröscsenkesz (Festuca rubra L.). A szarvasgomba micéliumszövedékének fejlődését és a gyomok visszaszorítását segíti elő a talajtakarás, amely történhet agroszövettel vagy kartonnal, nem javasolt azonban szalmával vagy levágott növényi maradványokkal történő takarás, mert ezek savanyíthatják a talajt és elősegítik a rágcsálók megtelepedését.

    Az ültetvényen alkalmanként célszerű a talajvizsgálat és az eredmények alapján a szükséges talajjavítások elvégzése. Ez legtöbbször a kémhatás emelését célzó meszezés (abban az esetben, ha a talaj savanyodik), illetve a humusztartalmat növelő zöldtrágyázás.

    Az ültetvényt fontos megvédeni a nagyobb testű kártevőktől (vaddisznó, szarvas, mezei nyúl) ennek legegyszerűbb módja az ültetvény körbekerítése illetve egyedi védőháló alkalmazása. A rovarkártétel ellen biológiai módszerekkel célszerű védekezni, de súlyos esetben a vegyszeres kezelés is megengedhető. Az ültetvényen megjelenő gomba kórokozók ellen kéntartalmú szer alkalmazása javasolt.
    A fákat nem metszük, csupán az elhalt, beteg ágak, vesszők eltávolítására szorítkozunk, mivel cél, hogy minél korábban árnyékba kerüljön a talaj.

    A gomba fejlődése lassú, azonban a micéliumszövedék terebélyesedése jól nyomonkövethető az ún.: “égés” megjelenésével (eltűnnek a talajt borító növények és ennek következtében kilátszik a csupasz termőföld). Ugyan az égés megjelenése elsősorban a francia szarvasgombára jellemző, de a nyári szarvasgombánál is előfordulhat.

    Mogyoró esetén a telepítés utáni 4.-6. évben, tölgy vagy hárs esetében később, a 6.-8. évben várhatunk először termést. A mogyoró ugyanis gyorsabb növekedésű, viszont épp ezért “fogékonyabb” a konkurens gombákra, könnyebben kolonizálják mikorrhiza gyomgombák, így a hasznos szarvasgomba által kolonizálható gyökérvégek mennyisége jelentősen csökkenhet.

    Ha termőre fordult az ültetvényünk, kezdődhet a termés betakarítása. A gyűjtés alapvető szabálya, hogy csak képzett kutyákkal történhet, hiszen így garantálható az, hogy csak az érett gombát “szüreteljünk” és a nem piacképes, éretlen gombák a földben maradjanak. A gomba gyűjtésekor fontos az is, hogy minimális talajzavarással történjen a termőtestek kiemelése, hogy a micéliumszövedék a lehető legkevésbé sérüljön meg.